Cueva de los Tayos: 50 évvel később

Írta:     Manuel Palacios V. és Hoványi Péter

17

1969.

Sokak számára ez csak egy szám, egy szám, semmi több. De talán mégis több egy egyszerű évszámnál.

            Hamar eszünkbe jut, ebben az évben léptünk a Holdra. Ki is? Ja igen, Neil Armstrong.

Ez az évszám valóban fontos az űrkutatásnak, az Egyesült Államoknak, a világnak, az emberiségnek.

Igen, ez az év emlékezetes marad mindenkinek. Ebben az évben más jelentős esemény nem is történt, ez bőven elegendő.

            Tényleg nem történt más említésre méltó? Most három országnak kellene felkapnia a fejét, s jelentkeznie. S jó esetben egy, ha felteszi a kezét. Mely országokra gondolok? Ecuadorra, Magyarországra és Argentínára. A legértetlenebb tekintettel talán Magyarország áll ezelőtt az évszám előtt. Mi volt ekkor, s mi közünk nekünk, magyaroknak ehhez? Rendben, kezdjük sorra:

            Egy Magyarországon született, talpig magyar ember a háború után előbb Franciaországba, majd onnan tovább Argentínába kénytelen vándorolni. De anyanyelvét, magyarságát soha nem felejti. S nemhogy nem felejti múltját, hanem kutatni kezdi. Keresi a magyarság eredetét, rokonait. Korabeli térképeket tanulmányoz, s a könyvtárakban, levéltárakban keres valamit. Valamit, ami a régi krónikákban, eredetmondákban szerepel. Végül talál egy vékony szálat, amin el tud indulni.

Ecuador térképeit tanulmányozva észrevesz néhány régi település, helység, tájegység nevet, melyek egy magyar fül számára ismerősen csengenek. A 60-as évektől többször jár Ecuadorban, személyesen keresi fel a térképeken jelölt helyeket, s keresi a kapcsolatot az őslakókkal. Karakteres személyisége, különös kisugárzása, átható, fürkésző tekintete kíváncsivá teszi a helyi lakosokat. A magyarság eredetéről szóló történeteire felfigyelnek a bennszülöttek. Kölcsönös szimpátia, nyíltszívűség, és becsületesség. Ezek a hagyományos, nemes tulajdonságok időt állók, kiállnak minden próbát, s eredményre vezetnek. Az őslakók beavatják titkaikba, s elviszik szent helyeikre.

20770364_1935003726739367_6602338178143768258_n

  1. július 26-án kedődött a történet, melyet a magyar származású, argentin állampolgárságú Móricz János Opos vezetett. Főként ecuadori állampolgárok részvételével indult expedíció behatolt országunk keleti részére, a misztikus „Tayos-barlang”-hoz. Az expedíció a következőkből állt: Móricz János, mint igazgató és expedíció-vezető, Gastón Fernández Borrero, a CETURIS képviselője; Gerardo Peña Matheus, jogi tanácsadó; Lilian Icaza, koordinátor; Hernán Fernández, fotós; Mario Pólit és Pedro Luna asszisztensek és José Rojas chilei újságíró. A Védelmi és Kommunikációs Minisztériumot a hadsereg, Carlos Guerrero Guerrón kapitány és Subteniente Ortiz, valamint a Nemzeti Rendőrség tagjai, Herrera őrmester, valamint Benusiano és Sánchez ügynökök alkotják.

 

A Shuar közösség nevében a nagy uwishin (sámán) Juk’am, valamint a vezetők Najamtai, Kajekai, Pujupat, Bampus´Karai, Guajarei vettek részt, segítségnyújtás és tanácsadás miatt, valamint a hely védelmének biztosítására.

 

Érdemes megjegyezni, hogy nem ez volt az első expedíció a barlangokba, hanem az első hivatalos, melyet a kormány támogatásával Móricz irányított. Móricz már 1964 óta volt Ecuadorban, és 1967-ben kiadta „Az európai népek amerikai származása” című könyvet, melyben nyelvi elemzéssel bebizonyítja, hogy Amerika és különösen az Egyenlítői övezet az európai és ázsiai népek bölcsője, mint például az indiai Drávida, a sumér-föníciaiak, a magyarok, a szkíták stb. Azuay, Cañar és Loja megyékben a helynevek és a megnevezések vizsgálata alapján jött erre a következtetésre. (Zumer, Shumir, Sumir és Zhumer.)

 

Érdemes még hozzátenni, hogy egy hónappal az utazásuk előtt Móricz hitelesítette felfedezését, ezzel megakadályozva egyes hivatalnokok arra irányuló kísérleteit, hogy maguknak tulajdonítsák a felfedezést. A dokumentumot 1969. június 24-én Quitóba küldték Ecuador elnökének. A következő közjegyzői okirat érkezett a pénzügyminiszter útján:

 

„Felfedeztem (..) az emberiség számára nagy kulturális és történelmi értékkel bíró, ember által alkotott fémlemezekből álló értékes műkincseket fedeztem fel, amelyek egy olyan elveszett civilizációhoz kapcsolhatók, amelyeknek az emberiség ma még sem az emlékeit, sem a nyomait nem ismeri. Ezek a tárgyak egy barlangrendszerben, de különböző járatokban találhatóak, mindegyikükben különbözőféle tárgyak lelhetőek fel. (..) Az általam felfedezett tárgyak a következő jellemzőkkel bírnak, ahogy azt személyesen meg tudtam állapítani:

1.- Különböző méretű, alakú és színű kőből és fémből készült tárgyak.

2.- Vésett fémlemezek jelekkel és ideografikus írással, egy valódi fémkönyvtár, amely az emberiség történelmének kronologikus fejlődését, az ember földi származását és egy kihalt civilizációnak a tudományos ismereteit tartalmazza. ”

1

Ezek az ellentmondásos állítások támadások sorozatát indították el azoktól a tudósoktól, akik tagadták a létét annak a feltevésnek, hogy évszázadokkal ezelőtt Ecuadorban fejlett (technológiai) civilizáció virágzott. Ezen civilizáció(k) kolóniái a világ különböző részein megtalálhatóak voltak, s a tengereket átszelve kapcsolatban álltak egymással. Móricz, mint autodidakta kutató, nem fogadta el azt a nézetet, mely azt tanítja, hogy az emberi csoportok a Bering- szoroson keresztül, a pleisztocén kor végén, az utolsó jégkorszak ideje alatt érkeztek Amerikába, majd ott elszigetelődve fejlődtek tovább. A Móricz személyének nélkülözésével indított, Stanley Hall által vezetett híres 1976-os expedíció szűkös eredménnyel zárul. Ezen expedíción olyan híres személyek vettek részt, mint: Neil Armstrong űrhajós; Dr. Mc Kerrill (vegyész) és Mejdahl (fizikus), Snodgrass (régész), az Edinburghi Egyetemről; Mackenzie (hisztoplazmológus); Frankland, /Lancaster-i Egyetem Egyesült Államok/, Bushnell (muzeológus) /Cambridge Egyetem, Egyesült Államok/; Harney (antropológus) /New York-i Egyetem Egyesült Államok/.

Ha megkérdezi, Móricz miért nem vett részt ezen az expedíción, a válasz ez lenne:

Móricz tudományos fokozattal nem rendelkezett; valamint nem érezte biztosnak az előzetesen megfogalmazott kéréseinek teljesülését. Feltételei a következők voltak:

Az expedíció teljes vezetése és felügyelete;

Vezető személyek kinevezése;

Nemzetközi felügyelők;

A talált tárgyak elmozdíthatatlansága, magyarul a barlangból kivinni semmit nem lehet.

 

 

 

Ennek értelmében a ’76-os expedíció – bárminemű kétség kizárásával – arra a következtetésre jutott, hogy:

 

A Tayos barlangoknak nincs régészeti jelentőségük, ahogyan azt napjainkban ismét megerősítették, hanem csak geológiai vonatkozásai.” (..)

„A Tayos-barlang évezredes geológiai képződmény, amelyek természetes morfológiáját az ember nem módosította. A barlangok, földalatti galériák összessége, amelyek egymással összeköttetésben állnak, és amelyek szélességében és magasságában változatos méretűek (..), a hatalmas alagutak és kamrák, amelyeknek a hegyekhez hasonló méretekkel rendelkeznek, felfedezésre várnak, fényképezésre és mérésre, és így besorolhatók Dél-Amerika leghíresebb kincsei közé ”.

 

Ezzel lezárult a Tayos-barlang kutatása, kijelentve, hogy Móricz állítása, miszerint a barlangokat egy ősi civilizáció alakította azzal a céllal, hogy megmeneküljenek a vízözöntől, teljesen téves. Azt is meg kell jegyezni, hogy több bizonyíték is szolgál arra, hogy az angolok tucatnyi lezárt dobozt szállítottak el a barlangokból magyarázat, engedély nélkül, valamint a shuárok tudta és beleegyezése nélkül.

 

Azóta csend van.

 

Térjünk kissé vissza a 60-as évek közepére, mikor Móricz a Fémkönyvtárat megtalálta. Visszatér Argentínába, s szervezni kezd egy hivatalos expedíciót. De mindenek előtt a talált kincsek teljes védelmét igyekszik fenntartani. Ismerve az emberi természetet, a kincs, az arany utáni sóvárgás mindennél erősebbé tud válni, tudja, hogy csak az általa megszabott garanciák maradéktalan betartása mellett hozhatja nyilvánosságra a titkot.

 

A hely, a Tayos-barlangok adottsága már önmagában nyújt némi védelmet, hiszen Ecuador keleti őserdeiben található; s a területet a híres, hírhedt őslakók, a shuárok őrzik. Előny továbbá az is, hogy egy barlangrendszerről van szó, melynek több be-, és kijárata van.

            Mivel Móricz ismeri a legtöbb lejáratot, tudja melyik útvonal bejárása veszélytelen a kincsek megtalálása szempontjából. Ezt használja ki, mikor 1968.ban a mormonok képviselőit viszi el a barlangokhoz. Mivel átlát a mormonok hátsó szándékán, módosítja az expedíció útját, s máshová vezeti el a csapatot. Ez egyébként egyfajta „becsületbeli és etikai” próba, melyek azóta is megismétlődnek a későbbi expedíciók során.

1969-ben érkezik el az idő, hogy az ecuadori államot tájékoztassa felfedezéséről. Felkeresi Gerardo Peña Matheus guayaquili ügyvédet, hogy a felfedezés hivatalos bejelentését előkészítse. A közjegyzői dokumentum elkészülte után szerveződik az első hivatalos expedíció.

            A csoportot a Nankupas barlangbejárathoz vezeti. Az expedíció tagjainak viselkedése azonban elszomorítja Móriczot. Az út során egyre csendesebbé, egykedvűbbé válik. A csapat néhány tagja nem tiszteli a helyet, több évszázados, évezredes cseppköveket tör le.

Az expedíció első részének végeztével hazaküldi a résztvevőket. Ügyvédjét, Dr. Peñát is utolsóként Guayaquilbe küldi, s ő egymaga marad az őserdőben a helyi shuár közösségnél. Egy helikopter-leszálló helyet alakít ki, ahová majd a meghívott államelnök le tud szállni. Több hetes hiábavaló várakozás után megfáradva, elcsigázottan tér vissza a civilizációba.

Az ezt követő események már egy másik fejezet részei.

Ami tény: 1969-ben hivatalosan is elismerték Ecuador keleti őserdeiben egy barlangrendszert, melyben az emberiség számára felbecsülhetetlen értékű leletek találhatóak.

Érdemes (?) feltenni a „mi lett volna, ha” kérdést.

            Mi van akkor, ha a 60-as évek közepén a mormon egyház kezébe kerül a felfedezés? Valószínűleg ma hírét sem hallanánk a Tayos-barlangnak, s Móricz Jánosnak.

            S mi lett volna, ha a 69-es Móricz-expedíció sikeresen zárul a második túrával? Móricz megkapja a garanciákat a leletek védelmére, az ecuadori állam hivatalossá teszi a kincseket is. Ma talán – ahogy Móricz tervezte – egy múzeumot alakítanak ki a helyszínen. Az emberiség története más irányba fordul…

            S a National Geographic Magazin címlapján 2019-ben nemcsak a Holdra szállás 50. évfordulóját éltetnék, hanem Ecuador csodálatos kincsét, s annak felfedezőjét, Móricz János Opost is.

81GezljWRSL

 

 

 

Categorías: Uncategorized | 1 comentario

Navegador de artículos

Un pensamiento en “Cueva de los Tayos: 50 évvel később

  1. Pingback: Cueva de los Tayos: 50 évvel később | MENADEL PSICOLOGÍA Clínica y Transpersonal Tradicional (Pneumatología)

Responder

Introduce tus datos o haz clic en un icono para iniciar sesión:

Logo de WordPress.com

Estás comentando usando tu cuenta de WordPress.com. Cerrar sesión /  Cambiar )

Google photo

Estás comentando usando tu cuenta de Google. Cerrar sesión /  Cambiar )

Imagen de Twitter

Estás comentando usando tu cuenta de Twitter. Cerrar sesión /  Cambiar )

Foto de Facebook

Estás comentando usando tu cuenta de Facebook. Cerrar sesión /  Cambiar )

Conectando a %s

Blog de WordPress.com.

A %d blogueros les gusta esto: